Ciao a tutti da Pizza

Mmmm….pizza. Szerintem kevés olyan ember él a Földön, aki ne szeretné a pizzát. Talán csak azok, akik soha életükben nem hallottak róla. A pizza is kicsit olyan, mint a foci: mindenki ért hozzá, és szeretnek vitatkozni, milyen is a jó pizza, ki hogy szereti, kinek melyik hely vált be, vékony vagy vastag tészta…. Imádom Gennaro Contaldo stílusát és módszerét. Tőle egy kicsit mindig olasznak érzem magam. És sütés közbe előjönnek a “tutto bene”, “gusto” kifejezések.

IMG_5741

Sokáig keresgéltem, hogyan süssek otthon egy jó kis pizzát. Le akartam nyűgözni a Feleségem, aki szintén él hal az olasz konyháért. Szerencsére rátaláltam Gennaro receptjére, ami az online világnak köszönhetően olyan szépen és követhetően mutatja be, hogyan kell jó tésztát készíteni, hogy gyerekjáték megcsinálni. Pizza esetében is az egyszerűséget szeretem. Az olasz konyha sem viszi túlzásba, egyszerű feltéteket használnak, köszönhetően annak, hogy a tészta ízvilága mennyei. Nem is tudom, hogyan találták ki az ananászos, meg csülkös változatot, kinek a pap, kinek a papné, én sosem szerettem, mikor a paradicsom és sajt ízét elnyomja minden más. Főleg az ananászos – na azzal engem ki lehet kergetni a világból.

A recept olaszosan tökéletes.

Hozzávalók:

  • 500g liszt (nálam a Nagyi titka féle pizzaliszt jött be)
  • + még a gyúráshoz szórni
  • egy kis csomag (7g) porélesztő (gluténmentest preferálom)
  • 1tk só
  • 4 púpozott evőkanál paradicsomszósz
  • olíva olaj
  • 120g parmezán
  • 200g mozarella
  • friss bazsalikom levél
  • ízlés szerint minden egyéb, amit szeretsz egy pizzán

Lássuk a művet.

Egy tálba öntjük a lisztet (én szitálom ezt is előtte), és a sót. Keverünk rajta egyet. Az élesztőt kb 325ml langyos vízben elkeverjük, 1-2 percig hagyjuk, hogy felfusson. Hozzáadjuk a liszthez, és összekavarjuk. Ezután egy lisztezett felületre kiöntjük, és nekikezdünk gyúrni. A tésztagyúrással kapcsolatos élményeim: frenetikus érzés. Érezni a tésztát, szíved lelked beleadni, ez adja meg szerintem az esszenciáját a házi pizzának. Nekünk nincs otthon dagasztó gép, nem is szeretnék. Az élet ettől szép, hogy megéljük ezeket a pillanatok. Korhű és tradicionális. Erőss Zsolt is a tiszta mászás híve volt, minél kevesebb technika és segítség igénybevételével meghódítani a csúcsokat. Én is így vagyok a főzéssel. Szóval 8-10 percig gyúrjuk a tésztánkat, lisztezett felületen, lisztes kézzel. Először minden a kezemre ragadt, de másodikra már simán ment jó lisztes kézzel (Feleségemnek szóltam, hogy gyere szórni:)). Sajnos nehéz leírni, mi is ennek a folyamata, videót pedig még nem készítettem róla (ami késik, nem múlik), így most Gennaro segítségét veszem igénybe, itt láthatjátok, mi a gyúrás menete (1.23 környékén): https://www.youtube.com/watch?v=1-SJGQ2HLp8 .

Miután egy ilyen szép kis formát kaptunk,  4 részre osztjuk.

IMG_5706

Ezekből kis labdákat formálunk, átmozgatjuk őket. Én egy zsemlemorzsával megszórt tepsire tettem a 4 kis formát, megszórtam a tetejét egy kis liszttel, letakartam konyharuhával, és 2 órán kerül hagytam, hogy duplájára nőjön, legyen minél több majd a végeredmény. Hagyjunk a kis gömböcök között helyet, hogy meg tudjon dagadni. Meleg helyen hagyjuk, hidegen az élesztő nem tud beindulni.

IMG_5708

Mikor megkelt, ismét lisztezett felületre tesszük (amíg az elsőt pizzaformává alakítjuk, a többit takarjuk le). Ököllel jól megnyomkodjuk a tetejét, kilapítjuk, és kinyújtjuk a levegőbe tartva olyan vastagságúra, amilyet szeretünk. Nekem itt ott kilyukadt, de pótoltam a széléből, nem kell újra kezdeni. A szélére pedig kicsi gátat csinálunk, ez a medence kiváló alap a feltétnek.

És akkor jöhet a korona művünkre. Itt már minden az ízlésünkre, fantáziánkra és hűtőben fellelhető hozzávalókon múlik. Szerencsés vagyok, mert Zsolcán Anyukám minden évbe főz be paradicsomot, és ilyenkor ezt használom (lehet hozzátenni fokhagymát, kis oregánót…). Szóval jöhet egy kis szósz (nem kell túl sok, mert elázik a tészta). Pici olívaolajat csöpögtetünk rá, só ízlés szerint, parmezánt reszelünk a tetejére (ebből valahogy sosem elég, függő vagyok). A mozzarellát rusztikusan rátépkedem (nem design versenyre készülünk), friss bazsalikom levelet teszünk rá (erre viszont pici olívaolaj megint jó, akkor nem ég meg). Én csináltam olyat is, amire koktélparadicsomot, hagymát és csípős zöldpaprikát tettem. Azt elfelejtettem, hogy közben a sütőt már kapcsoljuk be – nálam van olyan funkció, amin egy pizza ikon van, ez légkeveréses szerintem, mert pörög közben. 220ºC, legalsó szint, szilikonos sütőpapír (a Lidl-re esküszöm), 7 perc (kb. de azért nézzük meg, hogy szép megsült legyen) és kész a pizza! A mozzarellát érdemes leitatni, mert így nem ázik el a pizza – vagy közben néha kinyitni a sütőt.

IMG_5743

A végeredmény: isteni finom tészta, olasz életérzés. Perfetto! Egy baj van vele: nem lehet leállni. És ami még nagyon jó, hogy amit nem sütünk meg, azt hűtőben pár napig, vagy akár fagyasztóban is tárolhatjuk és ha megkívánjuk, pikk pakk kész is. Szerintem érdemesebb emiatt nagyobb adagot készíteni, és így marad azon esetekre is, amikor felmerül a klasszikus kérdés: “Ma mit eszünk vacsira?”

IMG_5726

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Powered by WordPress.com.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: