Koppenhága – Carlsberg, Tuborg és Slow beer

Január végén volt szerencsém egy hetet Dániában tölteni. Rettentően örültem neki, mivel akkor kezdtem az új munkahelyemen és máris ilyen fantasztikus lehetőséget kaptam. Azt gondoltam, hogy egész nap egy irodában fogunk ülni és dolgozunk (ami igaz is volt), ám szerencsére azért volt lehetőségem belekóstolni Koppenhága ízvilágába.

Kiruccanásom nem okozott csalódást. Előtte azért elolvastam, mi jellemző az északon élőkre, rend és tisztaság mindenhol, szervezettség és hűvös elegancia. Ahogy leszálltam a repülőről, nagyon könnyen eligazodtam, merre találom a tömegközlekedési eszközöket, hogyan tudok jegyet venni. Nem akartam taxit hívni, egyrészt mert nagyon drága, másrészt pedig sokkal izgalmasabb és érdekesebb impulzusok érnek, ha busszal / vonattal utazom. Már az meglepett, hogy a városon belül közlekedő buszon kávéautomata van, és a wifi lefedettség az egész városban nagyon komoly. A reptéren már egy óriási Carlsberg felirat fogadott – itt tényleg minden a helyi sörről szól, amely meghódította a világot. Erre nagyon büszke minden dán ember.

A vonatról leszállva ami rögtön meglepett, itt imádnak biciklizni. És nem is lakatolják le, csak szabadon leteszik, parlagon. Gondoltam is magamban, hogy ez itt Magyarországon nem működne. Messze vagyunk még ettől, hogy ilyen bizalom és kultúra alakuljon ki. Nagyon környezettudatosak, mindent szelektíven gyűjtenek, egy kósza zsenkendő sem volt a földön.

A Visit Carlsberg központban volt a szállásom. Maga a gyár és központ környékét épp most alakítják át, egy teljesen új városközpontot építenek, lakóparkkal, új irodaházakkal. Emiatt nem volt annyira szép a látvány, ám a régi, ódon gyárépületek mindezt feledtették velem. A Visit Carlsberg csodaszép. Én amúgy is imádom a gyárakat, pláne az ilyen történelmi emlékműveket. És ami a legszebb mindebben, hogy nem minden múzeum, hanem tényleg hasznosítják is az épületeket (a múzeumot is megnéztük, itt található egy kisebb 16.894 darab sörösüvegből álló kiállítás).

Ami nagyon tetszett, hogy nagyon egészségesen táplálkoznak. Szinte minden étel mellé esznek zöldséget – répa, borsó, olívabogyó, aszalt paradicsomos saláta, reszelt répa. Azóta ha tehetem, én is vegyítem a főfogásokat zöldséggel. Mivel céges ügyben voltam, így nagyon gasztronómiai kirándulást nem tudtam tenni. Az biztos, hogy tisztán étkeznek, imádják a steaket és a húsokat (vagy csak én fogtam ki egy ilyen csapatot :)).

Térjünk is rá a sörökre. Az talán sokkal izgalmasabb, mégiscsak a Carlsberg és Tuborg hazájáról van szó. Első este máris kipróbáltam a helyi craft beert, a Jacobsent. Ez nagyon bejött. Külön tetszett, hogy a Carlsberg, mint söróriás is képes egy igazán klassz kézműves sört készíteni, és mindezt autentikusan az alapítóról, Jacobsenről nevezték el. Egy volt gyárépületben főzik, tehát tényleg törekedtek arra, hogy a kézműves jellege megmaradjon. Figyeltek azért arra is, hogy átmenet legyen a nagyipari sörtermékek és kézműves sörök között – nekem ez abszolút bejött.

Másnap este elmentünk közösen a kis csapattal felfedezni a várost. Csináltunk is egy rögtönzött kocsmatúrát – és ami kicsit talán meglepő, de egy olyan helyet sikerült választani, ahol spanyol kézműves sört ittunk 🙂 Az sem volt rossz – na de mégsem spanyolban vagyunk. A helyiek ajánlottak nekünk egy kultikus helyet, ahol “slow beer”-t, vagyis olyan sört lehet kapni, amit 15 percig csapolnak, mindezt az úgynevezett Vinstue 90 nevű helyen. Igazi klasszikus kocsma. Ahogy beléptünk, vágni lehetett a füstöt (nem is értem, Uniós tagországként miként lehetett bent dohányozni, de ezen nem is akadtam most ki). A csapos engem nagyon meggyőzött. Látszott rajta, hogy ismeri az összes törzsvendéget és azt is nagyon jól tudja, hogy az újonnan érkezőket hogyan fogadja. Vérbeli vendéglátós, óriási figura. Az tény, hogy egy kicsit marketing fogás a slow beer, mivel amíg csapolta 15 percig, addig máris ajánlott egy sört, hogy elüssük az időt (nem emlékszem a nevére, tényleg jó volt az is). A slow beer bejött, de nem volt meg az a “wow” élmény, amire számítottam. A csapolást ne úgy képzeljétek el, hogy 15 percig folyamatosan ott húzza a kart. Inkább pihenteti a sört. Emiatt kevésbé volt szénsavas. Nem volt egy átütő élmény, mégis volt valami különleges a sörben, amire most is azt mondom, hogy újra innék egyet. Illetve ehhez kell maga a hely varázsa, miliője is – az arcok, akik bent ittak, olvasták a helyi sport újságot, szivaroztak, vitatkoztak, udvaroltak…. Vendégmarasztaló.

Utolsó este pedig elmentünk steakezni. Itt megkóstoltam a híres neves Brooklyn sört. A brit kolléga már napok óta mondta, milyen jó sör ez, mert náluk ennek komoly piaca van (a Carlsberg akkor vette meg ezt a márkát, ezért is olyan büszkék rá). Igaza volt. Erős, testes sör, kézműves sör beütéssel. Meg is ittam rögtön 3-at csapolva (büszke is volt rám a Dán kolléga, hogy ez igen. Mondtam, hogy Borsodból jöttem, nem vallok szégyent:)). Illetve a véres steak hús mellé kellett is bőven a sör (én inkább jól átsütve, well done módon szeretem). Kár, hogy ebből nem tudtam hazahozni…

Ha meg már megkezdtük az estét, nem is hagytuk itt abba. Ismét elmentünk egy olyan kis kocsmába, ahova éppen hogy befértünk. Ezzel nem is foglalkozott senki, csütörtök este is tele volt a város, pezsgett az élet. Tetszett nagyon, hogy míg hazánkra jellemző az otthoni sörfogyasztás, itt kimennek a haverokkal sörözni, kocsmáznak. Meghívtak egy Tuborg Classicra (a Tuborg 120 éves évfordulójára adták ki). Először furcsán néztem, lévén, hogy itthon is ihatok Tuborgot, minek innék itt is. Ám az első kortyok után rájöttem, ez más. A színe félbarna, nem világos. Az íze pedig egyből bejött – kellemes, könnyen iható, mégis különleges, maláta és komló keveréke, jóval erősebb és testesebb, mint a sima Tuborg – nem az a locsolós sör fajta. Ebből is sikerült többet magamba venni, ha már itthon ezt nem lehet kapni, ne hagyjuk ki ezen élvezeteket.

Összegezve nekem nagyon bejött Koppenhága. Szép város, kedves emberek (mindenki beszélt angolul, így nem volt semmi akadálya a kommunikációnak), vendégszeretőek. A sörök pedig kiválóak. Prágában még nem jártam, és ugyebár minden sörkedvelő számára ez egy kötelező zarándokút, ám én ezek után bátran kijelentem, hogy Dánia – ezen belül Koppenhága – éppen olyan izgalmas sör szempontjából, mint cseh barátja. Igaz az árak elég magasak, egy korsó sör is masszívan a 2-3000 Ft körül van 😦 nemhiába járnak ide hozzánk ők is mulatozni 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Powered by WordPress.com.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: